Pedrot annyira megragadta első repülési élménye, hogy a képek mellé küldött egy kis élménybeszámolót is. Olvassátok!
"Most vagyok életemben először repülőtéren. Az úticél: Szófia. Nagyon izgalmas látni ezt a sok hatalmas vasmadarat és ketyerentyűt, meg izébizét. Olyan kicsinek érzem magam mellettük.
Folyamatosan a le- és felszálló gépeket néztem és azon gondolkozom, hogyan tud egy ilyen nagy gép felröpülni. Én is próbáltam már sokszor elrugaszkodni a földről, de még soha nem jött össze, pedig én sokkal kisebb vagyok.
A felszállás nagyon félelmetes volt! Minden kattogott, csattogott, zizegett, zörgött. Nagyon össze kellett szorítani a vasfogaimat, hogy ne kapjak zárlatot. Állítólag ehhez is hozzá lehet szokni, mint az elemcseréhez. Remélem úgy lesz, mert még nagyon sok útitervem van.
Csodálatos a világ felülről. Minden olyan mint sok nagy tejszínhabpamacs. És ez a kékség! Állítólag a tenger is ilyen. Remélem hamarosan oda is eljutok."
A felszállás nagyon félelmetes volt! Minden kattogott, csattogott, zizegett, zörgött. Nagyon össze kellett szorítani a vasfogaimat, hogy ne kapjak zárlatot. Állítólag ehhez is hozzá lehet szokni, mint az elemcseréhez. Remélem úgy lesz, mert még nagyon sok útitervem van.
Csodálatos a világ felülről. Minden olyan mint sok nagy tejszínhabpamacs. És ez a kékség! Állítólag a tenger is ilyen. Remélem hamarosan oda is eljutok."
 |
| "Olyan kicsinek érzem magam!" |
 |
| Pedro a fel- és leszálló gépeket figyeli |
 |
| Szegény Pedro kétségbeesett arccal felszállás közben |
 |
| Azért a látvány feledteti a félelmeket |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése